„….a munkám kihívás és felelősség. Nekem nagyon fontos, hogy hosszútávon azok az épületek, amiket tervezünk, hogyan fognak kinézni, mennyire lesznek szerethetőek és fenntarthatóak, mennyire illeszkednek kulturálisan a környezetükbe.”
A BME Építészmérnöki Karán 2000-ben végzett, majd Rómában és Budapesten tanult tovább. 2007-ben védte meg DLA doktori értekezését, mely a korszerű lakóépületek tervezésének kérdéseivel foglalkozik. Tervezői praxisa mellett, több mint tizenhárom éven át a BME Lakóépülettervezési Tanszékén tanított, egyetemi adjunktusként. Munkája során a gyakorlati és elméleti tapasztalatok kiegészítik egymást. Nemzetközi gyakorlatot angol, olasz és spanyol tervezői irodákkal együttműködve szerzett. Tervezési munkái között városi léptékű mestertervek, különböző funkciójú középületek, családi házak szerepelnek. Legismertebb munkája a belvárosi Hotel Parlament, mely 2006-ban Budapesti Építészeti Nívódíj elismerő oklevelét kapta. 2007-ben az Év Fiatal Építésze I. díját nyerte el. 2008-ban a Károly István Városközpont nemzetközi tervpályázat I díjas tervének társszerzője. 2014-től tagja volt a többszörös nemzetközi és magyar szakmai díjas Magyar Telekom Székház projektcsapatának.
Szerettél legózni?
Elég korán, már 8-9 éves korom óta tudtam, hogy építész szeretnék lenni. Nem is legózni szerettem annyira, inkább papírból maketteket készítettem, pl. megépítettem a nagyszüleim házát, és rajzolgattam alaprajzokat, házakat. Apám egyébként gépészmérnök, nyilván az is hatással volt rám. A barkácsolás is mindig érdekelt, szerettem rajzolni és a matekot is. Tizenéves koromban építettünk egy családi nyaralót, és mivel apám mérnök, ez azért nem egy amatőr építkezés volt. Az építésnek a folyamata nagyon izgatott és nagyon tetszett. Akkor már teljesen biztos voltam benne, hogy ez lesz az irány.
Jól döntöttél? Megtaláltad az utadat?
Egyértelműen igen. Az építészet nagyon sokrétű. Hogy mennyire az, az szerintem sokaknak az egyetemen válik igazán világossá. Hofer Miklós építész tartotta nekünk az építészet alapjai órát, és emlékszem, hogy az első órán felvázolt egy grafikont, hogy az építészet mettől meddig tart. Ez bemutatta, hogy az ipari épületektől a múzeumokon át a templomokig, minden építészet. Folyamatosan az egyetemi évek alatt nyílik ki a teljes spektrum és érti meg az ember igazán, hogy az építészet mennyi mindent jelent. Az első években az ember ízlése is alakul, megtanulja, hogy mi a jó építészet. Rengeteg épülettel megismerkedik, tágul a horizont, és elképesztően inspiráló, hogy egy építész gyakorlatilag bármit tervezhet. De az az egyik legizgalmasabb rész, mikor az építés elindul. Az a folyamat, mikor egy gondolatból testet ölt egy épület. Hogy létrejön valami. Ez az alkotás a legszebb része ennek a szakmának. Abból is látszik, hogy jó választás volt számomra az építészet, mert ha átgondolom, hogy milyen más foglalkozást tudnék elképzelni magamnak, akkor is mindig valami olyan jut eszembe, amiben van alkotás, létrehozás, teremtés, mint pl. az ácsmunka. Aminek látod az eredményét, kézzel fogható.
Milyen egy építész tipikus napja?
Az az izgalmas a mi szakmánkban, hogy nincsen igazából tipikus nap. Ez persze attól is függ, hogy hol tartasz a szakmai életutadban. Az elején nagyon sok tanulnivaló van, és sok olyan folyamaton kell végigmenni, ami esetleg repetitív, de szerintem hamar megtanulja az építész, hogy nagyon sok mindent kell csinálni. Az építészetnek szerintem három fő pillére van. Az egyik a design. Ez az, amit általában mindenki elképzel, és ezt tekinti az építészetnek. De nagyon fontos mögötte a második pillér, a mérnöki munka. Ennek köszönhető, hogy a design-ból egy működő dolog jön létre, egy olyan épület, amiben emberek tudnak élni, dolgozni, műszakilag megfelel, nem ázik be, nem hideg, nem meleg stb. És van egy szintén igen meghatározó harmadik pillér is, hogy mi csapatban dolgozunk. A csapatot pedig szervezni kell, kommunikálni kell, és ez ugye kiterjed főleg a nagyobb projektek esetén a megrendelővel történő folyamatos kapcsolattartásra is. Van ennek tehát egy menedzsment része is. Ezen három pillér között telik egy építész napja, és ez a három terület az, amiben mozog egy napon belül is.
Az építész ráadásul folyamatosan tanul, fejlődik. Ebben a szakmában nem lehet standardizálni, hogy valamit egyszer már terveztél és egy következő hasonló típusú épületnél az előző terveidet úgy, ahogy van felhasználod. Mindig újabb problémák, szituációk és igények alakulnak ki. Az évekkel és tapasztalattal viszont el lehet érni arra a szintre, hogy az ember már hisz magában, és biztos benne, hogy egy adott új kihívást meg fog tudni oldani.
Mi a legjobb abban, ha valaki építész?
Az alkotás folyamata. Az egy fantasztikus érzés, mikor valamin gondolkodsz hosszan, valamit kitalálsz, mikor a csapatban rengeteg idő eltelik azzal, hogy papíron meg elméletben ötleteltek, és akkor egyszer csak megvalósul az, amit megálmodtatok. Sok építész úgy gondolja, hogy az alkotás az maga a terv, hogy abban ott van teljesen a tiszta esszenciája a gondolatnak. Én úgy vélem, hogy a produktum az épület maga, ami megépült. Az a legjobb része az építészetnek, mikor kimész az építési területre és látod, hogy ott dolgozik ötven, száz ember azon, hogy megvalósítsa az elképzeléseidet.
Mit érzel a legnagyobb kihívásnak a szakmádban?
Részemről az egy-egy projektben résztvevő sok embernek az irányítása és koordinálása a legmegterhelőbb feladat. Ebben nyilván sok nehézség van, ezt élem meg a legfájdalmasabban. A projektek legtöbbjében, a mégoly akkurátus tervezés ellenére is gyakran felborul az ütemterv, mivel nagyon hosszú egy-egy projekt és sok külső tényező befolyásolja a kivitelezést. Emiatt a csapat az előre eltervezett ütemezést csak ritkán tudja követni. Pl. egy statikus benne van egyszerre három projektben, és ha mindegyiknél borul az ütemezés, teljes képtelenség tökéletesen felvenni mindháromban az iramot. És ha belegondolsz abba, hogy egy projekten van mondjuk 15 szaktervező és ebből esetleg 5 nem tudja az ütemtervet tartani - mondhatjuk önhibáján kívül, hiszen megváltoztak a peremfeltételek – akkor megérted, hogy a koordináció miért rendkívül stresszes és nehéz. Az egész tervezési folyamat során a résztvevőknek együtt kellene haladnia, és ha bármelyik is lemarad, az hátráltatja a csapat többi tagját a munkában és így az egész projektet is.
Mi a küldetése egy építésznek?
Véleményem szerint az, hogy olyan fenntartható épületeket hozzunk létre, amiket a felhasználóik szeretnek és amiket az emberek egészségesen, jól tudnak használni, miközben a létrejövő alkotás illeszkedik a körülötte lévő környezethez. Mindezt fenntartható módon.
Nagyon sokfajta küldetést meg lehetne még fogalmazni. Az, hogy az épület fenntartható legyen, most nagyon banálisan hangzik, de sajnos még mindig nagyon keveset teszünk azért, hogy valóban fenntarthatóak legyenek a jövő házai. Ez engem frusztrál is egy kicsit, hogy nagyon sokat tehetünk persze mi építészek is a fenntarthatóság elérése érdekében, de a végső döntés mindig a megrendelőknél van. A mi felelősségünk az, hogy a palettát eléjük tárjuk, hogy a lehetőségeket megmutassuk. Ezért nagyon fontos, hogy mi képzettek legyünk, ismerjük a szakterületet, mert így tudunk meggyőzőek és hitelesek lenni a megrendelők szemében. De sajnos erőfeszítéseink ellenére még mindig legtöbbször a gazdasági szempontok érvényesülnek a megrendelők részéről.
Ezügyben három dolgot tehetünk mi építészek. Egyrészt fejlődünk, tanulunk, képezzük magunkat ezen a területen, hogy mindig naprakészen és hitelesen tudjuk képviselni a fenntartható építészet fontosságát. Másrészt saját közegünkben, környezetünkben, ahol csak tudjuk alkalmazzuk. Harmadrészt pedig a lehető legszélesebb körben terjesztjük, képviseljük, hogy minél több ember megértse ennek fontosságát, hogy ez egy probléma, ezzel foglalkozni kell, és hogy erre már vannak megoldások, amiket igen fontos lenne alkalmazni.
Mi az a vezérelv, amit még kiemelten fontosnak tartasz egy épület tervezése során?
Ami még egy nagyon izgalmas kérdés szerintem, hogy egy épület mennyire tud tartós lenni. És itt most nem csak a műszaki tartósságára gondolok, hanem a morális értelemben vett tartósságára is. Tehát, hogy egy épület mitől nem avul el morálisan? Hogy az a design mitől tud maradandó lenni, milyen eszközökhöz nyúlsz, milyen elemeket használsz? Szerintem nagyobb esélye van egy épületnek arra, hogy 10-20 év múlva is megállja a helyét, és ne bontsák le, ha pl. nem trendeket próbálsz meglovagolni, hanem az adott szituációból, kulturális kontextusból merítve hozol létre valamit. A műszaki tartósság az egy evidens dolog, erről már beszéltünk. Ha erre abszolút odafigyelünk, ez is nagyban meghatározza egy épület tartósságát.
Van egy racionális megközelítés, hogy kb. 50 évre tervezzük a házakat. De azért azt észre kell venni, hogy ezek a folyamtok felgyorsultak. Mikor New Yorkban dolgoztam azt láttam, hogy egy 20-30 éves épületet simán ledózerolnak és felhúznak a helyére egy újat. Ott sokkal jobban benne van a kultúrában, hogy megfogom, használom és eldobom. Veszek helyette újat. Én úgy látom, hogy ez a megközelítés egyre jobban jön be Európába és persze Magyarországra is, de nemcsak az építészetben, hanem az élet minden területén. Ugyanezt tesszük a ruhákkal, használati tárgyakkal is. Az USA-ban egy felújítás, modernizálás során, már általában az összes bútort egyben kidobják az emberek és berendezik a lakást az új trend szerint. Ez a folyamat már az épületeknél is előfordul, főleg a kereskedelmi épületek, irodaházak, szállodák esetén látjuk ezt. Ezek az épületek a befektetők bevételi forrásai, nem az örökkévalóságnak épített templomok vagy múzeumok. Ha a piacnak irodára van szüksége akkor irodát építek. Ha úgy alakul a gazdasági környezet, hogy most szállodára lenne szükség, akkor kidobom az irodát és ugyanabba a kubatúrába most szállodát teszek. Ha ez megint változik, mert mondjuk most a Covid miatt nem kell szálloda, akkor lakásokat alakítok ki az épületben.
Ez is egy kihívás az építészeknek, hogy hogy tudsz úgy tervezni, hogy az épület minél rugalmasabban tudja majd felvenni a jövőben a megváltozott igényeket. Tehát hogy ne kelljen lebontani, hanem csak belül fejleszteni, modernizálni, új technikát beépíteni. Az például már egy trend és a fenntarthatósághoz abszolút kötődik, hogy a térszint fölötti garázsokat úgy tervezik, hogy eleve kicsit nagyobb belmagassága legyen. A szokásos 240 helyett mondjuk 3 méterre, mert arra gondolnak, hogy esetleg harminc év múlva, mikor már az elektromos autók, megosztott autók, önvezető járművek világa lesz, nem kell esetleg ennyi parkolóház, mert ezek állandó mozgásban lesznek, nem lesz szükséges, hogy mindenkinek saját autója legyen. És ha 240-re terveztem most, akkor mit csinálok majd belőle? Akkor az kuka. De ha 3 méterre, akkor teszek rá egy üvegfalat és lesz belőle iroda, vagy átalakítom lakássá. Én azt gondolom, hogy az építészetnek ebbe az irányba kell menni.
Milyen projekten dolgozol jelenleg?
Az Eötvös 12 Villapark projekten dolgozom most, ami Budapesten a XII. kerületben a Svábhegyen található. Az egykori Svábhegyi Szanatórium felújítása és mellé új villaépületek megépítése a koncepció. Egy 107 lakásos prémium lakópark fog felépülni. Számomra ez a projekt nagyon izgalmas. Különösen közel áll hozzám, miután a legelejétől benne vagyok és vezetem a csapatot. Ráadásul ezt a munkát egy meghívásos tervpályázaton nyertük, ami plusz jóérzés egy építésznek, hiszen a javasolt tervedet kiválasztva kapod meg a megbízást. Ez most kivitelezési szakaszban tart. Nagyon hosszú előkészítési folyamat után, idén nyáron indultak meg a munkálatok és jövőre tervezik a befejezését.